Hétköznapi Hősök

„…Aki gond nélkül hobbiból másokat ápol

Akkor is bátor, ha fél a haláltól

Akit nem irányít érdek vagy tábor…” (Punnany Massif)

Elvesztettem egy közeli hozzátartozómat nemrégiben. Egy nőt, aki a szememben egy hős volt. Elmentem meglátogatni és ő csak mesélt és mesélt. Gyenge kezei és törékeny teste erőt és békességet sugároztak, nem éreztem azt, hogy baj van, vagy azt, hogy ő beteg. Hogy mi tette ezt lehetővé? A válasz igen egyszerű: Isten szíve szerinti ember volt. Hálát és tiszteletet érzek, hogy része lehetett az életemnek. Hálát, azért, hogy példát mutatott őszinte szeretetével és azzal, hogy mindig önzetlenül segített, annak, aki csak elébe került. Tiszteletet, azért, hogy a maga fájdalmán felülkerekedve az utolsókig tovább adta tapasztalatait arról, milyen Isten szeretetét közvetíteni. Tudjátok a múltban volt, hogy nem tudtam biztosra, hogy jó úton járok-e, vagy, hogy Istennek van- e célja velem. Nem tudtam, hogy hogyan növekedhetnék a hitben. Ekkor Ő adott egy hőst, a családom egy szerető tagját, és rajta keresztül megmutatta, milyen is az Ő gyermekének lenni. Hősnőm életével bemutatta, hogy nincs olyan savanyú citrom, amiből ne lehetne limonádét csinálni. Észrevettem, hogy szerencsés vagyok, hiszen a családom tele van „hétköznapi hősökkel”, akik Isten szeretetét és jellemét közvetítik felém nap- mint-nap.

Kihívás: Szánj egy kis időt beteg emberre, legyen az ismerősöd, családtagod vagy barátod. Kérdezd meg tőle, hogy mi ad neki erőt és kitartást a nehezebb napokon. Hallgasd meg, hogyan édesítette meg Isten jelenléte a fanyar napjait.

Rajki Anna Lucia