Részlet egy kismama naplójából

Februárban életem legkülönlegesebb szakaszához érkeztem, kisbabánk érkezett, Ricsi. Minden napomat átitatta az izgalommal teli várakozás. Minden egyes napot úgy kellett megélnem, hogy tudtam, bármikor megtörténhet, hogy Ricsike jelzi: „meg akarom ismerni a világot.” Készen kellett állnom, mert lehet ma van az utolsó napom, mielőtt elindulnak az események. - De ha még van két nap vagy három hét? Nem ülhetek ölbe tett kézzel, mégis készen kell lennem! Eléggé izgulok. Annyira kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz? Honnan tudom, hogy elindult már? Észre fogom venni időben? Nehogy túl későn kapcsoljak! Vajon fájni fog nagyon? Hogyan fogom viselni? Meddig fog tartani a szenvedés? Milyen érzés lesz, mikor először találkozunk szemtől szemben?

Számtalan hasonló kérdés forog a fejemben évek óta Jézus eljövetelével kapcsolatban, de sosem tudtam igazán megfogni a lényegét annak, hogy mit jelent aktívan várakozni? Hogyan fogom megélni ezt? A kisbabám születése napja egyre közeledett, talán megértettem, megtapasztaltam egy apró szeletét annak, hogy milyen lehet majd, mikor Jézust már nagyon várjuk, mert bármikor itt lehet. Persze minden példa sántít, de biztos vagyok benne, hogy ezt a párhuzamot Ő mutatta meg nekem, mert nem az óriási teológiai tudású embereket szólítja meg csupán, hanem az őszinte szívű gyermekeit. Bízz Benne Te is! Csodás lesz majd az a nap!

Kihívás: Ha van hozzám hasonlóan olyan kérdés az életedben, amit szeretnél megérteni, hogy Istenhez közelebb kerülhess, nem kell mást tenned, csak annyit kérek:

• Imádkozz azért, hogy adjon valamilyen kapaszkodót. 
• Tegye kézzel foghatóvá azt, amit Ő mond nekem 
• Oszd meg a csoportban a tapasztalatod, mert lehet, hogy valakinek most pont arra a bátorításra van szüksége, amit te mész/mentél keresztül.

Csúcs-Ádók Anita