Mottó

Kisteleken voltunk egy növendékhangversenyen a lányokkal. Volt ott egy talán 8 éves fiúcska, aki dobolni tanult. Kb. egy óra telt el, mire ő is sorra került. Ügyesen kiment a színpadra, leült a hangszerhez, beállította a szék és a dobok magasságát. Ez alatt vele szemben a tanár előkészítette a zenét, amelyre dobolt, majd egymásra néztek, és intették a fejükkel, hogy mehet.

A zene elkezdődött és ekkor született meg a csoda. Onnantól kezdve a fiú egy pillanatra sem vette le a tekintetét a tanáráról, végig őt figyelte. Nem a hangszerre nézett, nem a közönségre, hanem az előtte álló emberre, akitől tanult. És ami még nagyon megfogott: a tanár sem vette le a szemét a diákról, végig intette a fejével a ritmust; ha elrontotta egy picit, mutatta: gyerünk tovább. Teljes összhangban figyelték egymást egész végig. Nagyon megragadott ez a néhány perc, olyannyira, hogy be kell vallanom, nem is a zenére figyeltem, mert ez az összhang a két ember között felülmúlta azt.

Néhány nappal később találtam egy szöveget a Bibliában:

„Szemem állandóan az Úrra néz!” Zsoltárok könyve 25. 15 (RÚF)

Nem így kellene lennünk Istennel nekünk is? Őt figyelni, Őt tenni az életünk fókuszába?

De itt még nem lenne teljes a kép. Egy másik szöveg így szól:

„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” Zsolt. 32:8 (RÚF)

Sokakban rossz érzések keletkeznek, ha arra gondolnak, hogy Isten rajtunk tartja a szemét. Miért figyel? De gondoljatok arra, hogy egy totyogó gyermek szülője mit tesz. Minden pillanatban a gyermekén van a szeme, és közben ugrásra kész, hogy megvédje, hogy elkapja, felemelje. Isten is ilyen szeretettel tartja rajtunk a szemét, hogy védjen, hogy óvjon, hogy tanítson! Ez egy kölcsönös kapcsolat, és egyben ígéret is!

Legyen a 2019-es év mottója a számunkra ez:

Szemem állandóan az Úrra néz”!

Polgárné Papp Katalin